A 2007-as év pókja Európában
A zátonylakó farkaspók – Arctosa cinerea (Fabricius, 1777)
A zátonylakó farkaspók, családjának az egyik legnagyobb méretű Közép-Európában élő képviselője. A faj hímje 12-14, nősténye 14-17 mm hosszúságú. Sárgásszürke alapszínű testén szürkésbarna foltokat visel. Ez a kontrasztos mintázat remek rejtőzködést biztosít az állatoknak, miközben mozdulatlanul lapulnak a kavicsos talajfelszínen (Bellmann 1997).
A faj elsődleges élőhelyei a dinamikusan változó folyópartok és tószegélyek. Másodlagos élőhelyként a kavicsbányákban is előfordul. A természetes folyó-, és tópartok vegetációmentes, a gyakori elöntések révén folyamatosan változó szegélyzónájában él. Az elmúlt évtizedekben folyók, és állóvizek szabályozása Európa számos részén a faj visszaszorulását okozta. Aktivitási időszaka márciustól novemberig tart. Szövedékkel kibélelt tárnában él, melyet a vízparti hordalékba süllyesztve készít el. Csupán táplálkozáskor hagyja el e rejtekhelyét. A szövedékkel bélelt tárna nagyobb kövek, valamint uszadékok, illetve egyéb hordalék alatt található. A rejtekhely bejárata a vízszegély felé néz, és attól mintegy 0,5-1,5 méter távolságban van. Táplálékai elsősorban bogarak, kétszárnyú lárvák, egyenesszárnyúak és pókok. A nőstények június és augusztus folyamán raknak petéket. Az utódok augusztustól októberig kelnek ki a kokonból. A frissen kelt utódok áttelelnek és a következő év őszére vállnak ivaréretté. Csak az ismételt áttelelést követő nyáron kerül sor a párzásra. Az átfedő generációk miatt folyamatosan találkozhatunk ivarérett példányaival. A téli időszakban a víz szegélyétől távolabb, körülbelül 10-15 méterre készítik el tárnájukat, így kerülik el az elöntés veszélyét. Amennyiben nyári időszakban kerül víz alá a parti öv, akkor leszövik tárnáik bejáratát, és az időszakos elárasztást a tárnában lévő légzsákban vészelik át.
A faj a Földközi-tenger mellékétől, Közép-Európán át Európai északi részén, Skandináviában és keleten Szibériában is előfordul.
Az év pókjával kapcsolatos további információk és elterjedési térkép az Arachnológiai Társaság – Arachnologische Gesellschaft – honlapján találhatók: http://arages.de/publikationen/nachweiskarten/
Martin Kreuels & Csaba Szinetár
