2008-as év pókjai Európában
Az épületlakó zugpókok – Tegenaria spp.
Ki ne ismerné őket: nagy sötétszínű szőrös pókok, melyek a fürdőkádban, mosdókagylóban tűnnek fel, nagy méretük és a porcelán-fehér háttérben mutatott erős kontrasztjuk folytán kivívják maguknak az emberek”kitüntetett figyelmét”. Ezek az állatok főként olyan épületlakó zugpókok, melyek az emberre nézve sem nem mérgezőek, sem nem veszélyesek. Mindezek ellenére mégis ezek azok a lények, amelyek talán a legtöbbet ártanak az emberek és a pókok kapcsolatának.
2008-ban a Tegenaria fajokra esett a választás az „Év pókja” cím kiosztásakor. A zsűri nem is találhatott volna jobb jelöltet arra, hogy felhívja a figyelmet az emberek nyolclábúak iránt mutatott irracionális félelmére. Az arachnológusok ezzel a választásukkal az érdeklődést is szeretnék felkelteni a bennünket közvetlenül körülvevő természet iránt. Ezúttal már harmadszor került sor arra, hogy az év pókja egész Európában kerüljön kijelölésre. Mivel nem minden Tegenaria faj fordul elő valamennyi európai országban, e jelenlegi reklámkampány új specialitása, hogy egy egész genusra hívja fel az emberek figyelmét. Minden ország külön kijelölheti e rokonsági kör legjellemzőbb a helyi reprezentánsait. Magyarországon a házi zugpók (Tegenaria domestica) a leggyakoribb a lakásokban. A melléképületekben, pincékben, fáskamrákban gyakran találkozhatunk az előzőnél lényegesen nagyobb méretű hegyi zugpókkal (Tegenaria ferruginea) is. A tőlünk nyugatra és északra általánosan elterjedt nagy házi zugpók (Tegenaria atrica) hazai előfordulásáról kevés adatunk van. Az egész világról ismert 130 fajból Európában 70 faj fordul elő. Ezek a pókok a szabad természetben kövek alatt, odvas fák üregeiben, vagy a sűrű növényzet között szövik hálóikat. Emellett tipikusan jellemző rájuk, hogy az emberi településeken is előszeretettel foglalnak el számos alternatív élőhelyet. A Tegenaria fajok sűrűszövésű, lepedőszerű hálót szőnek, amelyet az épületekben leggyakrabban a szobák sarkaiban találhatunk meg. Ez a legideálisabb hely a hálóik kifeszítéséhez, illetve a hálóhoz tartozó csőszerű menedékük megépítéséhez. A pókok a hálójukban többnyire mozdulatlanul töltik idejüket. A menedékhelyként szolgáló lakócsövöket rendszerint valami védett, eső-, illetve vízmentes helyre építik. A háló többi része jól elkülönül ettől a lakócsőtől, és a szabadba, avagy például a szoba falán kívüli térben kerül kifeszítésre. Ha egy rovar vagy egy pinceászka a hálóba kerül, a pók érzékeli az általa keltett rezgéseket. Ekkor villámgyorsan kirohan a zsákmányhoz, megmarja, és egyúttal mérget is injektál az áldozatába. A kisméretű zsákmányokat általában rögvest beviszi magával a lakócsövébe, de amennyiben a zsákmány nagyobb és nem pusztul el azonnal, a pók visszavonul mindaddig, míg a méreg teljesen ki nem fejti hatását. Ismételt marással képes a nagyobb prédákat is legyőzni, és később a lakócső biztonságos védelmében elfogyasztani. Ezeknek a pókoknak nagyon tekintélyes lehet a lábfesztávolsága. A különösen hosszú lábú hímeknél ez akár a 10 centimétert is elérheti, emiatt különösen nehéz meggyőzni az embereket az ártalmatlanságukról. A kutatók tesztelték aTegenaria fajok veszélyességét. Abban az esetben sem tapasztaltak semmilyen érdemleges és említésre méltó hatást, ha a csáprágóikkal bizonyítottan át tudták szúrni a bőrt és a mérgüket is bejuttatták a sebbe. Marásuk többnyire csak egy kis tűszúráshoz hasonlítható. Kellő szakértelem és türelem kell ahhoz, hogy valaki a marás után úgy távolítsa el a pókot, hogy annak ne essen baja. Ha a kezünkkel vagy egy söralátéttel kitessékeljük a pókot a kádból, s ezt követően szabadon is engedjük, nem csak megmentettük a biztos pusztulástól, de egyúttal közelebb is kerültünk a bennünket körülvevő természethez.
Peter Jäger & Csaba Szinetár
